-
A szerző az új könyvéről: "A könyv a karácsony, az ünnep, a szeretet, az ajándék jegyében született – amit nem nehéz kitalálni a borító alapján -, és korábbi írásaimból válogattam hozzá. Igen ám, de akadnak még kiadatlan gondolatok is, így aztán vadonatúj írásokkal is jócskán gyarapodott a kötet." A könyv mindössze kettőszáz sorszámozott példányban jelent meg!
-
Akció!
„Most fejeztem be. Azt hiszem, nem megy, hogy bármit is írjak... most nem vagyok képes rá. Nem hatásvadász szavak, egyszerűen, csak amit éreztél, tényszerűen azt írtad le... de a tőr pengéje túl hosszú, áttör minden pajzson, azt hiszem, ebből is kitűnik, hogy az élet írja a legszebbet, a legfájdalmasabbat, s ezt Te megalkottad. Tamás, most nem vagyok képes rá, hogy ennél többet írjak. Adj időt kérlek, túl szép, túl fájó... tudom, hogy Neked ennek a fájdalomnak a többszörösével kellett megküzdened, miközben e sorokat leírtad, de nem tudtam, nem sejtettem, hogy ennyire, és így érzel.” (Ilona)
-
A kötet a korábban Kicsikincsem és Féltelek c. könyvek írásait tartalmazza.
-
Akció!
Az olvasók ajánlásával: „Nem tudom letenni a könyved! Csodás! A felénél tartok, el vagyok varázsolva.” „nem lehet letenni, ha kinyílik a könyv... Megható, megrendítő, amolyan nagyon igazi, valós gondolatok, érzések, közelség, távolság, szenvedély, lélekkalauz.” „A fura az, hogy itt van ez a sok gondolat most már a 25. könyvben, amik látszólag ugyanarról szólnak, ugyanabban a stílusban, formában, mégis megunhatatlan, és mégis mindig új. Maga a csoda!” „beleolvastam és láttam, hogy ez letehetetlen lesz. Talán ez a könyved az, ami legeslegjobban magával ragadott már az első belenézésre.”
Ha a Szeretet lehetnék…
Leülnék csendben a sarokba. Észrevétlenül. Nem kell, hogy láss, nem kell, hogy szólj hozzám. Csak érezz. Érezd a jót, amit vágyom adni Neked. Érezd, hogy szebb a nap, hogy boldogabb az élet. Érezd azt, hogy ott vagyok, Veled vagyok, vigyázok Rád, számíthatsz rám. És átölellek. Nem zavarnálak, csak vigyáználak, óvnálak. Ha a Szeretet lehetnék… leülnék csendesen a sarokba.
Szíved sarkába.
-
Finoman elegáns, krémszínű borítóval és belsővel készült a Lélekvakcina újabb utánnyomása. Tartalmilag persze változatlan.
-
Ecset kellene… És színek. Vászon. Vagy talán zongora. És hangjegyek, ritmus, dallam. Talán tánc, érzéki, ahol test a testhez tapad… Nem is tudom. Valami más, valami több kell. Hogy elmondhassam a szavakban elmondhatatlant. Az érzést, ami Hozzád köt, ami leírhatatlanul szép, amihez már több kellene. Talán zene, talán ecset, színek, talán tánc... De még úgy sem lehetne pontosan elmondani. Már csak egy maradt. Az ölelés. Amiben érzed, amiben érzel. Amiben érezzük. Szavak, dallam, ritmus, színek nélkül is. Egymást.
-
BEVEZETŐ ÁRON! "Majd szeretni foglak… Amint lehet. Ha majd megoldódnak a gondok. Ha megteremtettem a feltételeket. Ha megteremtetted a feltételeket. Ha rendeződnek a körülmények. Ha nem lesz közöttünk fal. Ha… De te ne akkor szeress. Ne akkor, ha… Hanem amikor érzed. Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni. Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök. Ne majd szeress...…hanem most."
-
Simogat... Kezét finoman arcodhoz érinti, és érzéssel, lágyan, puhán simogatja. Ami annyira jó neked. Amit úgy szeretsz. Ami elvarázsol. De ez nem csak neked jó. Hanem neki is. Boldogság, hogy megérinthet, hogy szerethet, hogy ujjaival beléd simogathatja minden érzését. Mindent, amit adni vágyik neked. Ebben a simogatásban bőrödön érzed bizalmát, hitét, jelenét és jövőjét, a szívét, a szerelmét, az életét. Ebben a simogatásban egyszerre érinti arcodat és lelkedet. Lelkével.
-
Egy gondolat a könyvből: "Már csak egyetlen darabka hiányzik… De az nagyon. Mert hiába van benne már több száz vagy több ezer, hiába kész majdnem a kép. Mert csak majdnem kész. És így mit sem ér. Ahogy önmagában egyik darabka sem elég a tökéletességhez. Önmagában egyik sem lehet tökéletes, de mindegyik magában hordozza a pótolhatatlant. Mert csak éppen ő illik oda, csak vele lehet teljes, tökéletes a kép. Veled."
-
Hallgatom… És gyönyörű. Csak szóljon, szóljon, szóljon. Hallani szeretném, hallani akarom. Mindig. Mert gyönyörű. Ez a hang. Elvarázsol, körülölel, magába rejt. Csodálatos. De nem csak az. Nem csak gyönyörű, nem csak hang. Több annál. A Hang. Amit nem csak fülemmel hallok. Mert maga a végtelenség. Végtelen simogatás, békesség, nyugalom, erő, végtelen bizalom. A Te hangod. Lélekhang.
-
Surran a toll hegye a papíron… Ahogy aláírom a könyvet, ahogyan írom a jegyzeteket, ahogyan teszem a dolgom… élem az életem. De a toll hegyén is Te vagy. Minden betű, minden leírt szó Te vagy. Minden gondolat és érzés. Ami nem a toll hegyével surran, és nem a papíron. Valami mással… valami szebbel. Angyaltollal… a lelkemben.
-
Akció!
-
