-
Egy gondolat a könyvből: "Már csak egyetlen darabka hiányzik… De az nagyon. Mert hiába van benne már több száz vagy több ezer, hiába kész majdnem a kép. Mert csak majdnem kész. És így mit sem ér. Ahogy önmagában egyik darabka sem elég a tökéletességhez. Önmagában egyik sem lehet tökéletes, de mindegyik magában hordozza a pótolhatatlant. Mert csak éppen ő illik oda, csak vele lehet teljes, tökéletes a kép. Veled."
-
-
Simogat... Kezét finoman arcodhoz érinti, és érzéssel, lágyan, puhán simogatja. Ami annyira jó neked. Amit úgy szeretsz. Ami elvarázsol. De ez nem csak neked jó. Hanem neki is. Boldogság, hogy megérinthet, hogy szerethet, hogy ujjaival beléd simogathatja minden érzését. Mindent, amit adni vágyik neked. Ebben a simogatásban bőrödön érzed bizalmát, hitét, jelenét és jövőjét, a szívét, a szerelmét, az életét. Ebben a simogatásban egyszerre érinti arcodat és lelkedet. Lelkével.
-
Akció!
„Most fejeztem be. Azt hiszem, nem megy, hogy bármit is írjak... most nem vagyok képes rá. Nem hatásvadász szavak, egyszerűen, csak amit éreztél, tényszerűen azt írtad le... de a tőr pengéje túl hosszú, áttör minden pajzson, azt hiszem, ebből is kitűnik, hogy az élet írja a legszebbet, a legfájdalmasabbat, s ezt Te megalkottad. Tamás, most nem vagyok képes rá, hogy ennél többet írjak. Adj időt kérlek, túl szép, túl fájó... tudom, hogy Neked ennek a fájdalomnak a többszörösével kellett megküzdened, miközben e sorokat leírtad, de nem tudtam, nem sejtettem, hogy ennyire, és így érzel.” (Ilona)
-
Vakcina… Csodaszer. Sokan ezt gondolják. Hogy mindent megold. Egy pillanat alatt. Minden rosszat elsöpör, és mindent jóvá, széppé tesz. Az egész világot. Sokan ebben hisznek. És valóban. Csak egy vakcina hiányzik. Amivel az egész emberiséget be kell oltani. De nem a testet. A lelket kell beoltani. Nem egyszer, nem kétszer. Naponta. Naponta többször. Mindig. Széppel, jóval, örömmel, boldogsággal. Igen, vakcina kell. Ami nem csak a lelket gyógyítja, de az egész embert. Amihez nem kell recept, amit korlátlanul "fogyaszthatsz". Ez kell. Mindenkinek. Lélekvakcina.
-
Surran a toll hegye a papíron… Ahogy aláírom a könyvet, ahogyan írom a jegyzeteket, ahogyan teszem a dolgom… élem az életem. De a toll hegyén is Te vagy. Minden betű, minden leírt szó Te vagy. Minden gondolat és érzés. Ami nem a toll hegyével surran, és nem a papíron. Valami mással… valami szebbel. Angyaltollal… a lelkemben.
-
A kötet tartalmazza a Mosolyhíd és a Mosolyszárnyak c. könyvek teljes anyagát, valamint a Mosolyvarázs és a Szívérintés egy-egy részét.
-
"Lelkembe jutsz… Mert amikor gondolok rád, nem „eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben."
