A titok

Hadd kezdjem most egy interjú részlettel.
„Hogy csinálta?
Volt egy álmom, kisfiúként meg akartam csinálni a saját sportautómat.
Öt évesen láttam egy filmet egy norvég bicikliszerelőről, aki egy
hegytetőn élt és épített magának egy versenyautót. És azt mondtam, ha
nagy leszek, én is építek magamnak egy autót. Ez az álom aztán
végigkísérte egész gyermekkoromat.
Hogy sikerült megvalósítani ezt az álmot?
Nem is tudom. Talán úgy, hogy nem félek semmitől. Meg akartam építeni
a saját autómat és végül meg is építettem.
Honnan szerzett pénzt hozzá?
Úgy kezdődött, hogy 19 évesen megcsináltam az első cégemet.
Élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozott. Csináltam is vele némi pénzt,
aztán eltelt három év és megkérdeztem magamtól: tényleg kajával akarsz
kereskedni? Hát nem. Meg akarom építeni a kocsimat! Úgyhogy
elkezdtem. Persze a pénzem nem tartott sokáig és idővel szükségem lett
külső forrásokra is. Ma már 80 részvényese van a cégnek. De a saját
pénzem elég volt arra, hogy készítsek egy prototípust és megmutassam
mindenkinek, hogy igenis képes vagyok építeni egy autót.”

Tudod, kivel készült az interjú? Ki mondta ezeket a szavakat? Nos ezt a
svéd urat, aki mindössze 45 éves, Christian von Koengiseggnek hívják. 22
év alatt lekörözte a nagyokat, évekig a Koenigsegg tartotta a közúti
közlekedésre is alkalmas, vagyis rendszámmal ellátott sorozatgyártású
autók sebességi világrekordját.

És persze, lehet azt mondani, hogy ez egy extrém példa, hiszen nem
mindenki akar sportautót építeni. Igen ám, de teljesen mindegy, mi az
álmod. Egy a lényeg: akarod-e megvalósítani? Tudod-e azt, hogy sikerül?
Nem, nem hitről beszélek, hanem tudásról. Hinni nem ugyanaz, mint
tudni. És akkor most közelebb hozom a történetet. Hogy lásd, bárkivel
megtörténhet az, hogy eléri a célját.
Mit gondolsz, vajon hányas voltam én fogalmazásból az általános
iskolában? Nos, nagyjából egyes. Kínos perceket éltem meg, míg
osztálytársaim teleírták a füzetet, nekem meg semmi értelmes nem jutott
eszembe. Elég merész dolog ezek után arra gondolni, hogy író szeretnék
lenni? Pedig így volt.
27 éve léptem az újságírói pályára, de folyamatosan ott motoszkált
bennem, hogy író szeretnék lenni. És bár sehogy nem sikerült elindulnom
ezen a pályán, mindig arra gondoltam, hogy még eljön az én időm.
Ahogyan sok embernek, aki már velem korúként érte el az álmát.
Ha érzed magadban a késztetést, ha érzed, hogy valami vonz, hogy közöd
van hozzá, hogy magadénak érzed, akkor nem szabad feladni. Bárki
bármit mond. Még az sem számít, ki mondja. Hogy akár egy elismert
szaktekintély. Engem például Fehér Klára próbált lebeszélni. A
meseírásról. Abban igaza volt. De ez nem tántorított el. Ahogyan az sem,
hogy az újságok sem foglalkoztak az írásaimmal. Éreztem, hogy nekem ez
az utam. És egy napon megtaláltam. Ráadásul egy új műfajban, egyedi
stílusban. Több mint húsz évet kellett várni rá. Persze, nem tétlenül. Mert
a „most”-ban az a húsz év is benne van. Indulj, és ne add fel! Ez a titok.

2017-11-16T12:12:13+00:00