…hanem most."
-
BEVEZETŐ ÁRON! "Majd szeretni foglak… Amint lehet. Ha majd megoldódnak a gondok. Ha megteremtettem a feltételeket. Ha megteremtetted a feltételeket. Ha rendeződnek a körülmények. Ha nem lesz közöttünk fal. Ha… De te ne akkor szeress. Ne akkor, ha… Hanem amikor érzed. Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni. Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök. Ne majd szeress...
-
Egy gondolat a könyvből: "Már csak egyetlen darabka hiányzik… De az nagyon. Mert hiába van benne már több száz vagy több ezer, hiába kész majdnem a kép. Mert csak majdnem kész. És így mit sem ér. Ahogy önmagában egyik darabka sem elég a tökéletességhez. Önmagában egyik sem lehet tökéletes, de mindegyik magában hordozza a pótolhatatlant. Mert csak éppen ő illik oda, csak vele lehet teljes, tökéletes a kép. Veled."
-
Hallgatom… És gyönyörű. Csak szóljon, szóljon, szóljon. Hallani szeretném, hallani akarom. Mindig. Mert gyönyörű. Ez a hang. Elvarázsol, körülölel, magába rejt. Csodálatos. De nem csak az. Nem csak gyönyörű, nem csak hang. Több annál. A Hang. Amit nem csak fülemmel hallok. Mert maga a végtelenség. Végtelen simogatás, békesség, nyugalom, erő, végtelen bizalom. A Te hangod. Lélekhang.
-
Surran a toll hegye a papíron… Ahogy aláírom a könyvet, ahogyan írom a jegyzeteket, ahogyan teszem a dolgom… élem az életem. De a toll hegyén is Te vagy. Minden betű, minden leírt szó Te vagy. Minden gondolat és érzés. Ami nem a toll hegyével surran, és nem a papíron. Valami mással… valami szebbel. Angyaltollal… a lelkemben.
-
Akció!
Az olvasók ajánlásával: „Nem tudom letenni a könyved! Csodás! A felénél tartok, el vagyok varázsolva.” „nem lehet letenni, ha kinyílik a könyv... Megható, megrendítő, amolyan nagyon igazi, valós gondolatok, érzések, közelség, távolság, szenvedély, lélekkalauz.” „A fura az, hogy itt van ez a sok gondolat most már a 25. könyvben, amik látszólag ugyanarról szólnak, ugyanabban a stílusban, formában, mégis megunhatatlan, és mégis mindig új. Maga a csoda!” „beleolvastam és láttam, hogy ez letehetetlen lesz. Talán ez a könyved az, ami legeslegjobban magával ragadott már az első belenézésre.”
Ha a Szeretet lehetnék…
Leülnék csendben a sarokba. Észrevétlenül. Nem kell, hogy láss, nem kell, hogy szólj hozzám. Csak érezz. Érezd a jót, amit vágyom adni Neked. Érezd, hogy szebb a nap, hogy boldogabb az élet. Érezd azt, hogy ott vagyok, Veled vagyok, vigyázok Rád, számíthatsz rám. És átölellek. Nem zavarnálak, csak vigyáználak, óvnálak. Ha a Szeretet lehetnék… leülnék csendesen a sarokba.
Szíved sarkába.
-
Akció!
„Most fejeztem be. Azt hiszem, nem megy, hogy bármit is írjak... most nem vagyok képes rá. Nem hatásvadász szavak, egyszerűen, csak amit éreztél, tényszerűen azt írtad le... de a tőr pengéje túl hosszú, áttör minden pajzson, azt hiszem, ebből is kitűnik, hogy az élet írja a legszebbet, a legfájdalmasabbat, s ezt Te megalkottad. Tamás, most nem vagyok képes rá, hogy ennél többet írjak. Adj időt kérlek, túl szép, túl fájó... tudom, hogy Neked ennek a fájdalomnak a többszörösével kellett megküzdened, miközben e sorokat leírtad, de nem tudtam, nem sejtettem, hogy ennyire, és így érzel.” (Ilona)
-
Akció!
-
